KEMÉNYSÉGMÉRŐK

A keménységmérők kategóriában Shore, Leeb (visszapattanós) és UCI (ultrahangos kontakt impedancia) elven működő hordozható keménységmérők érhetők el. A készülékek kiválasztásánál a mérési elv alapvetően határozza meg az alkalmazhatóságot. Shore keménységmérők jellemzően a nagy rugalmas alakváltozással rendelkező anyagok keménységmérésére alkalmas mérőeszköz. A mérendő anyagok pl. polimerek, gumi, bőr, textil stb.

A Leeb eljárásnál a mérőfejben elhelyezett egy adott rugóerővel mozgatott becsapodótest repülési ideje alapján kerül vonatkoztatásra a keménységi érték.  A Leeb (dinamikus visszapattanós) módszer alkalmazhatóságát korlátozza a mérendő tárgy minimum falvastagsága, tömege, geometriája és felületi érdessége. Jellemzően keményebb fémek sík felületének helyszíni mérésére javasolt válogatási céllal.

Az UCI elven működő készülékek egy Vickers gyémántcsúcsot meghatározott nyomóerővel nyomnak a mérendő felületre. Ezt követően egy nagy frekvenciás rezgés továbbítódik a gyémántba, illetve kerül csillapításra a mért anyag keménységétől függően. A csillapítás mértékéből kerül vonatkoztatásra az anyag keménysége. A készülékek megfelelnek a DIN 50159 és az ASTM A1038 szabványoknak.

A különböző keménységű anyagokhoz eltérő mérőfej kerül alkalmazásra. A készülékek alkalmasak a különböző mérőskálákhoz illeszkedő értékek konvertálására. 

A műanyagok keménységének méréséret Albert Shore 1915-ben kifejlesztett eljárását használjuk, így tudjuk mérni a keménységét az alábbi anyagoknak: műanyag, szivacs, hab, gumi, epoxi, bőr, szilikon stb. Az eljárást jellemzően a nagy rugalmas alakváltozással rendelkező polimerek keménységmérésére használják.

Kínálatunkban található manuális és digitális mérőeszköz is. A manuális eszközöket lehet állvánnyal is használni, melynél a mérés megbízhatóbb és pontosabb. A digitális előnye a könnyebb kezelhetőség, a mérésgyorsaság és a megbízhatóság.

A módszert a DIN 53505 és 7868 szabvány részének tekintik.

A fémek keménységmérésének egyik leggyakrabban használt hordozható módszere a Leeb Rebound Hardness Test (LRHT), mely főként a kellően nagyméretű (2 kg feletti) munkadarabok vizsgálatára használják.

A módszert a DIN 50156 szabvány tartalmazza (ISO 16859).

A svájci Proceq SA által 1975-ben kifejlesztett Leeb Rebound Hardness Test (LRHT) a fémkeménység vizsgálatára szolgáló 4 leggyakoribb módszer egyike. Ezt a hordozható módszert főként a kellőképpen nagyméretű (2 kg feletti) munkadarabok vizsgálatára használják.

A hagyományos keménységmérések (mint pl a Rockwell, Vickers és a Brinell féle keménységmérések) helyhez kötöttek és elkülönített vizsgálati helyeket vagy laboratóriumokban rögzített munkaállomásokat követelnek meg és többnyire a mintákon végzett roncsolásos vizsgálatot foglalnak magukban.

A Leeb tesztelők hordozhatósága segíthet a magasabb vizsgálati arányok eléréséhez a minta megsemmisítése vagy roncsolása nélkül, ezáltal a vizsgálati folyamat egyszerűbb és költségmentesebb.