Mit jelent a felületi feszültség?
A felületi feszültség egy fizikai tulajdonság, ami azt jelzi, hogy mennyire "ellenáll" egy folyadék a felületének megváltozására. A tiszta víz például viszonylag nagy felületi feszültséggel rendelkezik (~72 mN/m 20 °C-on), míg a szennyezett vagy szerves anyagokat tartalmazó víz kisebbel.
Mikor van kapcsolat a felületi feszültség és a tisztaság között?
A szilárd felületek esetén, például amikor tisztítószerek hatékonyságát vagy felületek szennyezettségét vizsgáljuk, gyakran kontakt szög mérést vagy tesztfolyadékokat alkalmaznak, amelyeknek ismert a felületi feszültsége.
- Ha egy folyadék szétterül egy felületen, az arra utalhat, hogy a felület energiája magas, azaz tisztább.
- Ha ugyanaz a folyadék „összehúzódik”, vagy gyöngyöt képez a felületen, az alacsony felületi energiára, tehát szennyezett vagy kezelt felületre utalhat.
Tesztfolyadékok használata
Ipari gyakorlatban gyakran használnak különböző felületi feszültségű tesztfolyadékokat:
- Ha egy 38 mN/m-es tesztfolyadék szétterül a felületen, akkor az legalább 38 mN/m-es felületi energiájú, azaz viszonylag tiszta.
- Ha nem terül el, akkor valószínűleg szennyezett vagy kevésbé energikus felületű az anyag.
Összegzés
Tehát nem maga a magas felületi feszültség értéke jelenti a tiszta felületet, hanem az, hogy egy adott felületen hogyan viselkedik egy ilyen felületi feszültséggel rendelkező folyadék.